Fűri Rajmund

 

Óh, holocén! Termékeny idő,
Ki 1-12 m vastagon borítod e tájat,
Elfeledve vulkánt, tengert, beltót,
S pleisztocén folyóhátat.

Óh, folyók! Kraszna, Szamos, Tisza!
Gyakran kiléptetek medretekből,
S maradt utánatok öntéshomok,
Öntésagyag és iszap.

Óh, ember előtti táj!
Buja növényzet, csupa folyó,
Sötét erdőségek,
Patak, ér, mocsár.

S a láp, a láp, óh, a láp!
Nagyecsed büszkesége!
Rossz lefolyású, vizenyős ingovány,
A Kraszna vidéke.

Ne feledkezzünk meg a Szamosról,
Mely a síkság fő folyama.
Nem látogatja most meg őt
Az ELTE IV. éves földrajz-geográfus évfolyama.

Majd jött e földnek embere,
A porondokra telepedett,
Mely enyhén kiemelkedett,
S körbevette lápok tengere.

„Akárhová lépek, csak víz, csak víz!”- szólt az ember,
S hódított. De mit hódított?
Területet a víztől, mely mindent borított.

Lett is föld dögivel,
Szántók, legelők, rétek.
De folyókat összeszorítani,
Az ő szemszögükből nézve vétek.

S így szól az újsághír 1970-ből:
„Kilépett az ár börtönéből,
Falvakat törölve el a föld színéről.”
S hull, hull a könny az emberek szeméből.

A településtípusok közül megemlítek párat:
Egyedül a sváboknak mértek ki
Sakktáblaszerűen elosztott portákat.

Kereskedelmi útvonalak mentén alakultak ki a mezővárosok:
Vásárosnamény, Jánk, Csenger, Fehérgyarmat.
Ezek között találunk itt úti, orsós utcájú,
S halmazos szerkezetű falvat.

Na, be is fejezem e nagyszerű terület méltatását,
Kár, hogy nem láttuk őt,
Csak hasonló felépítésű mását.
Tartsuk tőle távol a földi hívságot,
S őrizzük meg szívünkben a Szatmári-síkságot.